péntek, november 30, 2007

asztalom fölött...




















asztalom fölött merengek vörösborral, cigarettával. naplóját olvasom...


Azt szeretném, ha Magyarországnak tengere lenne, s én e tenger partján ülhetnék reggel négykor, ciprusok és gömbakácok alatt, Verlainnel és Vörösmartyval, badacsonyi bortól mámorosan, bámulva a hajnalt és a tengert.

Megköszönöm magamban e napot
azzal, hogy élek. És most csend lett.
Hűs hajadon árnyát húzza az alkony,
emlékeinket lassan összehajtom,
mint pásztor nyáját. Köszönöm a földet,
a létet, s téged, s hogy vagyok.

Nincsenek megjegyzések: